Mit tehetünk?

Csodás tavaszi napok? Sajnos mindannyiunknak a hosszú “bezártság” után jól jönne a pihenés, a nyugalom, a feltöltődés. De mindez nem jöhet, mert a szomszédos országban kialakult háborús helyzet mindent beárnyékol. A kedvünket, hangulatunkat folyamatosan rombolja a kialakult helyzet, a menekültek segítése, imádkozás, sírás, remény, és vesztés. Csak ez nem áll meg itt! Érezzük, átérezzük a tehetetlenségünket, mert nincs az az adomány, segítés, ami visszahozná az életbe az értelmetlenül meghalt hősi halottakat, köztük sok-sok gyermeki életet.

Kérdezhetjük: miért? Kérdezhetjük: hogyan lehetséges mindez 2022-ben? Ennek ugye nincs értelme, és nem visz előre.

Mi az, amit tehetünk a segítségnyújtáson kívül?

Tartalékolhatjuk az erőnket, mert sajnos nem holnapig kell segíteni. Figyelemmel, segítséggel vehetjük körbe azokat, akik már segítettek, vagy most segítenek. Egyfajta krízisen mennek ők is keresztül. Nehéz, néha szinte lehetetlen feldolgozni mindazt, amit láttak, átéltek, még ha közvetve tették is mindezt.

Néha a segítést a közvetlen környezetünkben kell megtalálni, és adni. A családunkban! Annyi széthullt, sérült család van már, vigyázzunk, hogy ami még ép, az a lehetőségekhez mérten az is maradjon. Vigyázzunk a nagyszülőkre, dédszülőkre, akik között még vannak, akik már egy világháborút megéltek. Vigyázzunk a felnőtt generációra, akik most sokmindent vesznek a hátukra! Gyermekeik nevelését, szüleik segítését, a háborús menekültek segítését.

Nem utolsó sorban, de a végére hagytam a gyermekeket. Minden korosztály máshogy dolgozza fel a környezetéből rázúduló információáradatot. Nemcsak korosztályonként, személyes adottságként is más-más köti le őket, és különbözőképpen dolgozzák fel ami a környezetükben zajlik.

Hogyan segíthetünk a gyermekeinknek? Most kötelezően írnám fel minden szülőnek, hogy beszélgessen a gyermekeivel! Sokat, sok helyen, különböző helyzetekben. Nem akarok politizálni, de jól hangzik, hogy ne Magyarország fizesse meg a körülöttünk lévő háborút. Továbbfejlesztve: ne a gyermekeink érzelmi világa, egészséges fejlődése fizesse meg a háborút!

Amikor csak tehetjük, beszélgessünk! Kiránduljunk a gyermekeinkkel, családtagjainkkal, játsszunk, és beszélgessünk! Hallgassuk meg a körülöttünk lévő családtagjaink, szeretteink véleményét, érzéseit, terveit!

Lehet, hogy furcsa befejezés, de ingyenes játékomat is szeretném segítségül felajánlani ehhez az időtöltéshez. Ha valakinek segítségre van szüksége, keressen bizalommal:

Nagyné Pál Tünde, az anginemez megálmodója, pszichopadagógus, coach