Sófár dicsőítő iskolában voltam

Tudom, tudom, már két hét elmúlt a Sófár dicsőítő iskola óta. És még mindig nem írtam beszámolót. Két szóval: Jó volt! Bővebben: Nagyon jó volt

Én a nemezelő kurzust tartottam az előre hozzám regisztráltaknak, aztán kicsit mást is adott Isten.

Kevesen voltunk, mégis mindenki elvarázsolt a tudatos tárgy-választásásával. Sajnos most sincs minden az asztalon, amin lefényképeztem a heti “termékeket” , mert aki korábban ment haza, elvitte magával. Örültem, hogy “megfertőztem” néhány résztvevőt a nemez kép készítésének varázslatos világával. Volt egy kismama, aki minden nap készített valami újat, annyira felhasználta az időt, amit Istentől kapott. Egy kicsi marok-macit is készített, azt már otthon tömte és varrta készre. Hálás vagyok, mert még fényképet is küldött róla, ahol már használatban van a kicsi maci. Volt egy sokgyermekes anyuka, aki már nagymama is, tele lendülettel. Ő sokszor teljesen más időbeosztás szerint is jött a terembe nemezelni, mint mi, mert így volt jó neki. Csodálatos dolgokat alkotott! Amikor valaki nézte a képeit, ezt mondta: “Ezeket így, ahogy van, kitenném a lakásomban a falra!” Kell-e ennél nagyobb dicséret alkotásainknak?

Aztán jött egy kislány, aki csak úgy lazán besétált, (nem is hozzám volt regisztrálva) és kiderült: őstehetség! Persze ott ragadt, és még szorgalmas is volt! Felnőttek szoktak ilyen tempóban és erővel nemezelni, mint Veca tette. Már várom a 2023-as Sófárt, hogy mit fog készíteni.

Aztán voltak még lányok, akik csak úgy beugrottak, virágot, karkötőt nemezelni, vagy csak nézelődni.

Én is ott voltam : tanultam Istentől egy kis lazaságot, türelmet… és kaptam Istentől új, csodálatos ismerősöket, testvéreket. Ha volt türelmed végigolvasni, köszönöm szépen. De én már az elején mondtam: jó volt. Nagyon jó volt.